Az Mt. értelmében a munkavállalónak kötelessége munkaideje alatt a munkáltató rendelkezésére állni és munkáját az ő utasításai szerint ellátni. Ebből adódóan az Mt. a munkáltatót feljogosítja arra, hogy a munkavállalót ellenőrizze, azonban ezt kizárólag a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében engedélyezheti. Ehhez további követelményeket állít, azzal, hogy kimondja: „A munkáltató ellenőrzése és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető.”1
A fentiek értelmében tehát nem szükséges a munkavállaló hozzájárulása az adatkezeléshez, viszont szükséges, hogy a munkáltató a belső szabályzatokban rögzítse és egyértelműen meghatározza, hogy milyen eszközökkel kívánja az ellenőrzést lefolytatni (garanciális követelmények) és erről a munkavállalót is köteles tájékoztatni.
Az Szvtv. 31. § (1) bekezdése négy esetben teszi lehetővé az elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazását:
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) állásfoglalása szerint a „technológiához tartozó berendezések biztonságának figyelemmel kísérése” mint tevékenység a vagyonvédelmi érdekbe beilleszthető, mert ez felöleli mind az ingatlanok és mind az ingóságok őrzését. Emellett a berendezések működésnek megzavarása – amennyiben annak az üzem működésére bármilyen negatív kihatása lehet – jogsértésnek tekinthető.
Továbbá a NAIH állásfoglalása alapján2 olyan munkahelyiségekben lehet elektronikus megfigyelőrendszert alkalmazni, ahol a munkavállaló élete és testi épsége veszélyben lehet, így kivételesen működtethető kamera szerelőcsarnokban, kohóban, ipari üzemekben vagy más, veszélyforrást tartalmazó létesítményekben.
Ennek alapján általános követelményként kijelölhető, hogy munkahelyen kamera a munkavállaló munkavégzésének, ill. a munkahelyi viselkedésének megfigyelése céljából nem helyezhető el olyan helyiségekben, amelyekben állandó munkavégzés folyik, ebből következően nem működtethető kamera irodákban, ill. munkahelyiségekben.
A tájékoztatás nem lehet csupán általános. A munkáltató részéről csak akkor fogadható el a tájékoztatás, amennyiben pontosan meghatározza azt, hogy a kamerákat – mindegyikre egyenként kitérve – milyen célból helyezte el, valamint a látószögük mely területre irányul. (A kamera látószöge kizárólag a céljával összhangban álló területre fókuszálhat.) Ezzel lehet igazolni a hatósági ellenőrzés során a helyes tájékoztatás megtörténtét, amelynek hiánya esetén a munkáltató súlyos bírságra számíthat.
A NAIH ajánlás konkretizálja, hogy az írásbeli tájékoztatásnak minimálisan mit kell tartalmaznia, ezek a következők:
A munkáltató a fenti tájékoztatást a munkaszerződéstől független dokumentumban kell rögzítse, amelynek igazolását a munkavállaló ellenjegyzésének beszerzésével tudja megtenni.
Továbbá a munkáltató figyelemfelhívó jelzést köteles elhelyezni azokon a területeken, ahol kamerákat helyezett el.
A munkáltató a felvételeket három napig őrizheti meg, ezt követően vissza nem állítható módon törölnie kell azokat. A felvételeket a tárolási időn belül is védeni kell attól, hogy bárki hozzáférhessen. Meg kell teremteni a szabályozását annak, hogy kizárólag azon személyek tekinthessék meg a felvételeket, akik döntési jogkörrel rendelkeznek a szervezeten belül.